1 Sámuel 2

1 Sámuel 2

1. Isten nagysága
• Isten öl és elevenít
Ézs45:7: „Aki alkot világosságot és teremt sötétséget, szerez békét és teremt rosszat; én az Örökkévaló teremtem mindezeket.”
Hós6:2: „Föléleszt minket két nap múlva, harmadnapra föltámaszt, és élni fogunk előtte.”
• Isten dörög az egekben – a hét mennydörgés
Zsolt29:3: „Az Örökkévaló hangja a vizek fölött: a dicsőség istene mennydörög, az Örökkévaló nagy vizek fölött.”
• Isten ítél a föld végei fölött
Ézs41:4-5: „Ki művelte és cselekedte? Aki szólítja kezdettől fogva a nemzedékeket; én az Örökkévaló, az első és az utolsóknál én vagyok (ani hu)! Látták a szigetek és félnek, a föld végei remegnek: közeledtek és eljöttek.”

2. Vétek Isten és ember ellen
• Aki felment áldozni, az kifejezte hitét Istenben: bűn- és hálaáldozatot is vittek
• Éli figyelmeztet, de a hatalmát nem használja fel fiai ellen.
• A rokonnal, baráttal, üzletféllel, kedves testvérrel elnézőbbek vagyunk bűn tekintetében, mint Isten?
• Éli fiainak vétke nagy volt Isten előtt, mert ezekkel az őszinte, áldozni jövő emberekkel utáltatta meg az áldozatot.
• Az áldozó sem áldozhat annyit, amennyit akar, Istent pedig „megsarcolják”.
• Isten meg akar ölni valakit? Akar? Miért nem teszi?
2Móz4:24: „És történt az úton a szálláson, megtámadta az Örökkévaló és meg akarta ölni.”
Ez18:23: „Vajon kívánva kívánom-e a gonosznak halálát, úgymond az Úr, az Örökkévaló, nemde azt, hogy megtérjen útjairól és éljen.”

3. Ítélet és kegyelem
• Jön egy névtelen próféta (nem az első és nem is az utolsó eset).
• „Jobban tisztelted fiaidat nálam” – kit nem akart Éli megbántani?
• Mondta, hogy mondja a figyelmeztetést, a látszat kedvéért, de senki nem vette komolyan. Ő maga sem.
• Hallotta a híreket, mondta a mondókáját, de nem tette, nem váltotta valóra.
• Kegyelem az ítéletben: „nem mindenkit irtok ki”
• Az ítélet beteljesítője: Doég (Akimélek) és Salamon (Abjatár)
1Sám22:18, 1Kir2:27: „És elűzte Salamon Abjatárt, hogy ne legyen papja az Örökkévalónak, hogy teljesedjék az Örökkévaló igéje, melyet kimondott Éli háza felől Sílóban.”
• Jeremiás Éli késői leszármazottja (1Kir2:26 || Jer1:1).
• A kontraszt: Sámuel az Örökkévaló mellett nő fel. Ez az záloga a jövőjének.
• Látta a bűnt, de nem lett részese annak. Nem értett vele egyet és nem is tanulta el.
Lk1:80: „A gyermeknek aztán növekedést és erőre jutást adott a szellem”
Lk2:52: „Jézus pedig folyton előrehaladt bölcsességben, testalkatban, Istennek és embereknek a kedvében.”
• Len-efód || Dávid (2Sám6:14) – kvázi papság (pap, király, próféta)

4. Ígéretre ígéret
• A főpap hivatali karizmája ismét működik: megáldja Elkánát és Channát és áldottak is lesznek.
• Ehhez kellett az első, Istennek tett fogadalom örömteli(!) betartása.
1Móz30:24: „És elnevezte Józsefnek, mondván: Adjon még az Örökkévaló nekem másik fiút.”
• Felkent=Messiás: Jézus.
• Szívemben és lelkemben (nefes) || testben jön el Isten szíve szerint való ember
• Hűséges pap: Jézus Dávid?
• Hűséges=hívő ház: az Egyház uralkodóház; örök, mert Jézus örökké él.

1 Sámuel 2

¹Ekkor imádkozott Channa és mondta: Ujjong szívem az Örökkévalóban, emelkedik szarvam az Örökkévaló által; tágra nyílik szám ellenségeim ellen, mert örvendek segítségedben. ²Nincs szent, mint az Örökkévaló, mert nincs senki kívüled; és nincs szirt, mint Istenünk. ³Ne sokat beszéljetek fennhéjázva, fennhéjázva, ne jöjjön kemény szó a szátokból! Mert tudás Istene az Örökkévaló s meg vannak szabva az ő tettei. ⁴Hősöknek íja megtörik, a gyengéket pedig erő övezi. ⁵Jóllakottak kenyérért szegődnek, s az éhesek megszűnnek éhezni; míg hetet szül a magtalan, elfonnyad a sok gyermekű. ⁶Az Örökkévaló öl és éltet, sírba dönt és fölhoz; ⁷az Örökkévaló szegényít és gazdagít, lealáz s föl is emel. ⁸Föltámasztja porból a szegényt, szemétből fölemeli a szűkölködőt, hogy ültesse a nemesek mellé és a tisztelet székét bírassa velük. Mert az Örökkévalóé a föld oszlopai és rájuk helyezte a világot. ⁹Jámborainak lábait megőrzi, s a gonoszok sötétségben enyésznek; mert nem erővel győz az ember! ¹⁰Az Örökkévaló – megtörnek akik küzdenek ellene, rájuk dörög az egekben; az Örökkévaló ítél a föld végei fölött, hogy hatalmat adjon királyának, s fölemelje fölkentjének szarvát.
¹¹S elment Elkána Rámába házához; a fiú pedig szolgálta az Örökkévalót Éli pap előtt. ¹²Éli fiai alávaló emberek (Béliál fiai) voltak, nem ismerték az Örökkévalót. ¹³A papok eljárása ugyanis a néppel: bárki áldozatot mutatott be, jött a papnak legénye, mikor főzték a húst, háromágú villával a kezében; ¹⁴és beleszúrt a medencébe, vagy az üstbe, vagy a bögrébe, vagy a fazékba: mind amit fölhozott a villa, elvitte azt a pap; így tettek egész Izraellel, akik oda, Sílóba mentek. ¹⁵Sőt még mielőtt elfüstölögtették a zsiradékot, eljött a papnak legénye és mondta az áldozó embernek: Adj húst, hogy megsüssék a papnak; nem fogad el tőled főtt húst, hanem csak nyerset! ¹⁶Ha így szólt hozzá az ember: Azonnal elfüstölögtetik a zsiradékot, akkor végy magadnak, amint kívánja a lelked, – azt mondta: Nem, hanem most adj; ha pedig nem, veszek erővel! ¹⁷S igen nagy volt az ifjak vétke az Örökkévaló előtt, mert megvetették az emberek az Örökkévaló áldozatát.
¹⁸Sámuel pedig szolgált az Örökkévaló színe előtt, mint fiú len-éfóddal övezve. ¹⁹És kis köpenyt készített neki anyja és fölvitte neki évről évre, mikor fölment férjével, áldozni az évi áldozatot. ²⁰Ilyenkor megáldotta Éli Elkánát és feleségét és mondta: Adjon neked az Örökkévaló magzatot ez asszonytól azon fölajánlás helyett, melyet fölajánlott az Örökkévalónak. Erre elmentek hazájába. ²¹Csakugyan gondolt az Örökkévaló Channára; várandós lett és szült három fiút és két leányt. És felnőtt a fiú Sámuel az Örökkévaló mellett. ²²Éli pedig nagyon öreg volt; hallotta mindazt, amit tesznek fiai egész Izraellel és hogy hálnak az asszonyokkal, akik odasereglettek a találkozás sátorának bejáratához. ²³És mondta nekik: Miért tesztek ily dolgokat, amely gonosz dolgaitokat hallom ez egész néptől. ²⁴Ne fiaim! Mert nem jó a hír, melyet hallok, ahogy terjeszti az Örökkévaló népe. ²⁵Ha ember ember ellen vét, ítéli a bíró, de ha az Örökkévaló ellen vét az ember, ki szerez ítéletet neki? De nem hallgattak atyjuk szavára, mert az Örökkévaló meg akarta őket ölni. ²⁶A fiú Sámuel egyre nagyobb és jobb lett, az Örökkévaló előtt is, és az emberek előtt is.
²⁷Jött az Isten embere Élihez és szólt hozzá: Így szól az Örökkévaló: Úgy-e megnyilatkoztam atyád háza előtt, mikor Egyiptomban voltak Fáraó házában! ²⁸Kiválasztottam őt magamnak mind az Izrael törzsei közül papnak, hogy fölmenjen oltáromra, hogy füstölögtessen füstölőszert és viseljen éfódot előttem; s adtam atyád házának Izrael fiainak mind a tűzáldozatait. ²⁹Miért tiporjátok vágóáldozatomat és lisztáldozatomat, melyet elrendeltem a szentély számára? Jobban tisztelted fiaidat nálam, hizlalván magatokat Izrael népem minden áldozatának zsengéjéből! ³⁰Azért, úgymond az Örökkévaló, Izrael Istene, azt mondtam volt, házad és atyád háza majd járnak előttem örökké; de most, úgymond az Örökkévaló, távol legyen az tőlem! Mert tisztelőimet tisztelem, megvetőim pedig megalacsonyulnak. ³¹Íme napok jönnek, és levágom karodat és atyád házának karját, hogy öreg ne legyen házadban. ³²És majd látsz vetélytársat a szentélyben mindazzal, amit jót tesz Izraellel; és öreg nem lesz házadban sohasem. ³³De nem mindenkit irtok ki közüled oltárom mellől, szemed elepesztésére és lelked elcsüggesztésére; de házadnak minden szaporulása férfikorban fog meghalni. ³⁴S ez legyen számodra a jel, mely bekövetkezik két fiadon, Chofnin és Pínechászon: ugyanegy napon halnak meg mindketten. ³⁵Támasztok majd magamnak hűséges papot, aszerint, amint szívemben és lelkemben van, fog cselekedni; és építek neki hűséges házat, és járni fog az én fölkentem előtt minden időben. ³⁶És lesz, akárki megmarad házadban, eljön leborulni előtte egy ezüst fillérért és egy cipó kenyérért, és azt mondja: fogadj be engem a papi teendők egyikére, hogy ehessem egy darab kenyeret.